Származása:A régi Csehszlovákia
Külleme:
A csehszlovák farkaskutya testének hossza 10:9 arányban viszonyul a magasságához. A marja határozottan kirajzolódó és izmos, hátvonala masszív és vízszintes. Lágyéka izmos, fara rövid és nem széles. Magasan tűzött farkát lógva hordja, de amikor a kutya figyel, a farka szablya alakúvá görbül és kissé megemelkedik. Mellkasa széles, de nem ér le a szorosan illeszkedő könyökig. Lábai egyenesek, jól kirajzolódó ízületekkel; a mellső lábak eléggé közel vannak egymáshoz. Mellső mancsai kissé kifelé fordulnak, lábujjai hosszúak és íveltek. Az izmos nyak olyan hosszú, hogy a kutya az orrát könnyedén a földig tudja hajtani. A nyak kecses ívben hajlik át testbe. A koponya felülről nézve lapítottan boltozatos; felső része enyhén ívelt, jól látható tarkónyúlvánnyal. A stop mérsékelten erős. Az arcorri része vékony, orrnyerge egyenes, ajkai feszesek. A rövid V alakú fülek felállóak. Szemei kicsik, enyhén ferde metszésűek, szorosan záródó szemhéjakkal. A csehszlovák farkaskutya harapása ollószerű vagy harapófogó-szerű.
Színe:
A megengedett színek az ezüstszürkétől a sárgásszürkéig terjednek, világosabb mintával. A mellen és a nyak alatt a szín általában világosabb. A sötétszürke szőrzet szintén elfogadható.
Jelleme:
Természetesen a farkas felmenők miatt ezt a fajtát nehezebb szocializálni, ezért fontos, hogy kora kölyökkortól kezdve hozzá legyen szoktatva az emberekhez, más kutyákhoz és állatokhoz, valamint az embert körülvevő környezethez. Egygazdás kutya, az idegenekkel szemben visszafogott, tartózkodó, de a gyermekektől mindent eltűr. A kanoknál különösen oda kell figyelni a más kutyákkal való szocializációra. Nem való első kutyának, csak tapasztalt ebtartóknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése